Puppie pov.:

Miután Jordan szerzett nekünk lakást jó messze apáméktól, még az nap este elkezdtem összepakolni a ruháinkat. Barátom addig a kanapén helyet foglalva foglalta le a jegyeinket már a holnapi járatra. Egy percet sem kellett azon gondolkodnunk, hogy jó ötlet-e ez vagy még pihenjünk rá egyet. Szeretjük egymást és ezen semmi nem fog változtatni. Sem apám sem az ő anyja.

Ki tudja apám meddig fogja még folytatni a zaklatásunkat. Semmi képen nem maradhatunk itt egy percet sem, főleg most, hogy rájött hol lakunk.

Néhány óra alatt meg is voltam a pakolással. Jordannal úgy döntöttünk elmegyünk elköszönünk a többiektől. Nem tudni még mennyi ideig leszünk Ausztráliában, ezért is jobbnak érezzük ha köszönéssel hagyjuk itt ezt az országot. Úgy döntöttünk nem várjuk meg a holnapi gépet, még ma elutazunk.

- Vigyázzatok magatokra! Ha tudtok minél hamarabb gyertek haza hozzánk! - zokogta a vállamba Toni.

- Úgy lesz, ígérem! Csak legyen vége ennek az őrületnek. Mindenképp írok majd! - miután Tonival elváltunk egymástól a két fiúra pillantottam. Összeszorult a szívem ahogy ők ketten ott álltak, mind a kettőnek könnyes volt a szeme.

- Ja és Jordan, vigyázz a barátnőmre! - hagyott egy utolsó üzenetet neki Toni.

- Mint a szemem fényére!- miután elbúcsúztunk indultunk a reptérre.

Sikeres becsekkolás és csomag leadás után már a gépen is ültünk. Ablak melletti helyem volt, mellettem az az ember, akivel most egy új fejezet  veszi kezdetét az életemnek. Egy csepp megbánás nem nyomta a lelkem, amiért itt kellett hagynom az apámat. Sőt ennek örültem a legjobban. Egész életemben mindig csak leszart és fontosabb volt neki a munkája mint a saját lánya. Most meg, hogy talán végre kezd az életem jobbá fordulni, hirtelen el akarja játszani a szigorú, nevelő édesapát? Felejtse el.

Most már ott van neki az új családja. Az új felesége és hamarosan az új gyereke is. Mi pedig egy új életet kezdünk Jordannal. Emlékszem az elején nagyon nem akartam elfogadni, hogy ők vannak... Nem akartam elfogadni, hogy ilyen hamar túltette magát anya halálán és talált egy másik nőt. De most már köszönöm, hogy Ő van nekem.

Mély gondolataimból egy simogató kéz rántott ki.

- Hé, minden rendben? - kérdezte tőlem kedvesem és a kezem simogatását továbbra sem hagyta abba.

- Persze, minden rendben, csak azon gondolkodtam mennyire szerencsés vagyok, hogy te vagy nekem. - elmosolyodott majd kaptam tőle egy puszit.

- Inkább én vagyok a szerencsés. Nemsokára megérkezünk. - jelentette be és így is lett.

Körülbelül egy háromnegyed óra alatt meg is voltunk mindennel és a csomagjaink is nálunk voltak. Már csak Pea haverjára vártunk, aki elvisz minket magához. Amikor megérkezett a fiúk lepacsiztak mi pedig bemutatkoztunk egymásnak. A srác, akit megtudtam, hogy Logannak hívják a saját kocsijával jött értünk. Bepakoltunk és már indultunk is az új otthonunk felé.

Amikor oda értünk gyorsan megkaptuk a szobánkat és felcuccoltunk. Kipakolni már nem volt kedvem szóval az maradt holnapra. Megkajáztunk és mivel nem volt kedvünk főzni az előre megrendelt pizzát melegítettük meg egy kicsit és tömtük magunkba. Közben beszélgettünk, elmeséltük neki, hogy hogyan is találkoztunk mi ketten.

A beszélgetés végeztével elmentünk lezuhanyozni majd aludni. Éppen a telefonomat nézegettem amíg Jordan fürdeni van. A kijelzőm 20 nem fogadott hívást jelzett ki... Apámtól... Ha azt hiszi, hogy vissza fogom hívni hatalmasat téved. Nem azért jöttünk el onnan, hogy továbbra is zaklasson.

- Történt valami kicsim? - jött vissza a szobába SP.

- Nem fogod elhinni ki hívott telefonon egy kis millószor. - mérgelődtem egy sort és idegesen tettem le a telefont a mellettem lévő kis éjjeli szekrényre.

- Csak nem az apád?

- Hát ki más ha nem ő? Ennek soha nem lesz vége? - fordultam bal oldalamra.

- Nyugodj meg édesem. - adott egy lágy puszit a vállamra. - Mi lenne ha megváltoztatnád a telefonszámod? Úgy már nem fog többet zargatni. - vissza fordultam felé.

- Ez nem is rossz ötlet. Sms-be pedig elküldöm a számom majd Toniéknak. Nem is tudom mi lenne velem nélküled.

 - Hát az apja továbbra is terrorban tartaná a hercegnőmet. Ezért is szöktettem meg. - kaptam tőle egy rövid csókot, majd még egyet és még egyet.

- Az én daliás, megmentő hercegem.

Oldalamra fordultam, majd Jordan átkarolt és úgy nyomott el mind kettőnket az álom. Holnap első dolgom lesz, hogy vegyek egy új kártyát. Így talán tényleg megszűnik a zaklatás.