Egy nyári nap sugarai megvilágították a kis város utcáit, amikor Emma először találkozott Ben-nel. Emma a helyi könyvtárban dolgozott, és éppen a polcok között rendezett könyveket, amikor Ben belépett a könyvtárba. Emma szemei azonnal odaszegeződtek rá. Ben mosolygott, és köszöntötte őt egy barátságos "szia" -val.
Emma szíve hevesebben kezdett dobogni, ahogy Ben a könyvtárban böngészett. Úgy érezte, mintha a világukban csak ők ketten lennének. Ben is érezte a vonzalmat, és ahogy megállt a polcok előtt, hogy kiválasszon egy könyvet, gyakran pillantott fel Emmára.
A következő napokban gyakran találkoztak a könyvtárban. Emma egyre jobban belehabarodott Ben-be, és úgy érezte, mintha minden pillanat, amit együtt töltöttek, egy varázslat része lenne. Ben is kezdte érezni, hogy valami különleges kapcsolat van köztük.
Egy délután, amikor a könyvtár már majdnem üres volt, Ben odament Emmához, és megkérdezte, hogy lenne-e kedve sétálni vele a parkban. Emma szíve örömmel dobogott, és azonnal igent mondott. Ahogy sétáltak a parkban, a beszélgetésük könnyed és természetes volt, mintha már évek óta ismernék egymást.
Ahogy a nap lassan alkonyatba hajlott, a parkban egy padon ülve Emma hirtelen elpirult, és végül bevallotta Ben-nek, hogy ő szerelmes belé. Ben meglepetten nézett rá, majd lassan mosolyogni kezdett. Megfogta Emma kezét, és azt mondta neki, hogy ő is érzi ugyanezt.
Ekkor mindketten boldogságtól ragyogó arccal néztek egymásra, és megértették, hogy a köztük lévő vonzalom nem csak egyirányú. A nap végén, amikor hazaindultak, a kezük összekulcsolódott, és a szívük tele volt reménnyel és boldogsággal, hiszen rájöttek, hogy egymásra találtak ebben a végtelenül csodálatos világban.